Világörökség Pécs

Főoldal

20 érv, amiért különleges a 20 éves pécsi világörökség

20 éves a pécsi világörökség, Sopianae ókeresztény temetője

Az UNESCO Világörökség Bizottsága „Pécs (Sopianae) ókeresztény temetőjét” 20 éve, 2000. december 2-án vette fel a Világörökség Jegyzékbe, kulturális örökség kategóriában.

A pécsi belvárosban feltárt leletegyüttes különlegessége abban rejlik, hogy építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korakeresztény temetkezési építészetét és művészetét.

Sajtóhír, 2020. december 2.: https://www.pecsorokseg.hu/hirek/20-eves-a-pecsi-vilagorokseg

A Facebook és Instagram oldalunkon 2020. decemberében 20+1 posztban mutattuk be, hogy miért is olyan különleges a 20 éves pécsi világörökség:

1. UNESCO világörökségi helyszín

Pécs város római kori elődje, Sopianae késő római, részben ókeresztény északi temetőjének egy része 2000-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára. Magyarországon jelenleg ez az egyetlen helyszín, amely régészeti-művészettörténeti értéke miatt nyerte el ezt a címet. A kultúrtörténeti kincs minősítést azzal az indokkal érdemelte ki, hogy a feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét.
A világörökségi helyszín a 2000. évig ismert ókeresztény emlékek nagy részét magába foglaló középkori Püspökvár (Dóm-tér), a Szent István-tér területén és az Apáca utca egy részén található. A Dóm tér alatt nyugvó késő római kori temetői emlékeket a Cella Septichora Látogatóközpont fogja össze egyetlen komplexumba, ahol hat kétszintes sírkamra (III. IV. XIX. XX. számú sírkamrák), és két nagyobb egyterű épület (Cella Septichora és az V. számú sírkamra) tekinthető meg. Az Ókeresztény Mauzóleum, valamit az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként helyezkednek el a Világörökségi helyszín területén.

2. Kutatástörténet: tegnap–ma–holnap

Pécs (Sopianae) ókeresztény temető együttese az úgynevezett Péter és Pál sírkamra (I. számú sírkamra) 1782-ben történ felfedezése óta ismert a tudomány számára. A terület szisztematikus kutatására és a leletek részleges helyreállítására a 20. század első felében került sor, részben Szőnyi Ottó, Gosztonyi Gyula, majd Möller István, illetve az 1960-as évektől Fülep Ferenc munkásságának köszönhetően. A temető eddig ismert legnagyobb épületének, a Cella Septichorának és a környékén levő további síremlékek bemutatása előtti hitelesítő ásatásokat Visy Zsolt professzor irányításával a Janus Pannonius Múzeum munkatársai végezték.
A 18. századtól kezdve a 21. századig nagyszámú temetői építményt tártak fel. Az eddigi kutatások jól mutatják, hogy a temetővel és a sírkamrákkal kapcsolatos információink folyamatosan bővülnek. A világörökségi helyszín jelenleg bemutatott, látogatható és feltárt, ismert elemei egy hosszú és befejezetlen folyamatnak csupán pillanatnyi állapotát tükrözik.

A pécsi Világörökség területén napjainkban is zajlanak régészeti feltárások, így biztosak lehetünk abban, hogy ismereteink a jövőben újabb és újabb adalékokkal fognak gazdagodni.

További képek:

Gosztonyi Gyula_

3. Magyarországon a legnagyobb bejárható föld alatti római kori régészeti terület

A római kori Pécs, Sopianae városához tartozó (részben) ókeresztény temető a legnagyobb eddig ismert ókeresztény temető Magyarországon.
Számos sírépítmény már a 18. századtól ismert volt, és némelyik időszakosan a nagyközönség számára is látogatható volt, de csak külön-külön.
2007 óta azonban a Dóm tér alatt nyugvó késő római kori temetői emlékeket a Cella Septichora Látogatóközpont fogja össze.
Az 1800 m2-es látogatóközpont kialakításának központi célja az volt, hogy a Cella Septichorát a már ismert, illetve az újonnan feltárt ókeresztény emlékekkel együtt egy komplexummá vonják össze, és bemutathatóvá tegyék a nagyközönség számára. Ennek köszönhetően a föld alatt, az eredeti helyükön tekinthetjük meg a régészeti emlékeket.

Fedezd fel Te is a pécsi világörökségi helyszíneket 3D virtuális túra segítségével!
https://www.pecsorokseg.hu/latnivalok/cella-septichora-latogatokozpont

3-poszt_l

4. Nagy gazdagság a késő római korban

A 4. század folyamán a legtöbb pannóniai város hanyatlásnak indult, azonban Sopianaeban ennek ellenkezője figyelhető meg. A késő római korban a keresztények letelepedése elősegítette a település fejlődését. Lakosságának összetételében fontos szerepet játszott az, hogy ebben az időszakban Valeria tartomány székhelye lett. A város nyitottá vált, tartományi szinten központi szerepet kapott, hivatalnokai tájékozottak voltak a helyi és a birodalmi politikában is. A hivatali jelleg megnövekedése a tehetős réteg megerősödéséhez vezetett. Ennek következtében fellendült az éremforgalom, új kerámia- és fémedény típusok jelentek meg. Megnőtt a kőépületek száma, a nagyobb házakhoz önálló fürdőszárnyat építettek, a jobb anyagi lehetőségek az ilyen házak építésén kívül a temetkezésekben nyilvánultak meg. Az északi temetőben előkerült sírépítmények ugyanis „luxus kivitelű” sírkamrák voltak. Nem mindenki engedhette meg magának, hogy ilyen ominózus, gazdag sírépületekbe temetkezzen. A keresztény vallás megváltoztatta a túlvilágról alkotott elképzeléseket, így már nem volt szükség arra, hogy az elhunytak mellé nagyszámú mellékletet (különböző tárgyakat pl.: ékszereket, edényeket) helyezzenek. A leletekben megmutatkozó puritánságot a gazdagabbak ki tudták egyenlíteni az egyedileg, vagy csoportosan készített, földalatti és földfeletti részekből álló, gyakran bibliai jelenetekkel gazdagon díszített temetkezéseikkel.

A Péter-Pál sírkamra gömbpanoráma felvétel:

https://www.pecsorokseg.hu/peter-pal-sirkamra-gombpanorama
Gömbpanoráma felvétel: Pozsárkó Csaba

3D épületrekonstrukció: Pazirik Kft.

5. Vallási átmenet

A pogányság és a kereszténység a késő római korban párhuzamosan élt egymás mellett, hatottak egymásra. A pogány szokások átöröklődése megmutatkozik a halotti lakoma szokásában, ill. az egyes szimbólumok keresztény jelentéstartalommal való felruházásában. Erre nagyon jó példát szolgáltatnak számunkra a Korsós sírkamra falain megjelenő szimbólumok, hiszen a korsó, a szőlőinda, a rácsmotívum keresztény, vagy pogány szimbólumok egyaránt lehettek. A pogány hagyományok átalakult, a pogány jelentéstartalmaktól „megtisztult” allegorikus formában beépültek a kereszténységbe.

A Korsós sírkamra gömbpanoráma felvétel:
https://www.pecsorokseg.hu/korsos-sirkamra-gombpanorama

Gömbpanoráma felvétel: Pozsárkó Csaba

További képek:

korsos-eszak

korsos-del

6. Változatos temetkezési formák

A római kori Pécs, Sopianae északi nagy temetője többek között a változatos temetkezési formáknak is köszönheti a kultúrtörténeti kincs minősítést. Több száz téglasír, néhány szarkofág, több tucat kőből és téglából épített kisebb sírkamra, valamint nagyobb méretű temetői épületek találhatók a világörökségi területen.
A necropolist alkotó nagyszámú ókeresztény sírok, sírépítmények, az ókereszténységhez köthető leletek és építészeti formák az ókeresztény kultúra egyedi és komplex emlékei.
A Római Birodalom északi és nyugati római provinciáinak késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ezen temetőjének sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen típusú építmény koncentrálódott.
A pécsi sírkamrák kétszintes épületek, melyek alaprajza leginkább a balkáni sírépítményekkel mutat párhuzamot. Ezen a területen a föld alatti sírkamrák voltak elterjedtek, a Római Birodalom nyugati provinciáiban azonban a föld feletti sírépítmények fordulnak elő döntő többségben. A pécsiek különlegessége, hogy e kettő kombinációját mutatják.

Fotó: Cseri László

7. Időkapszula: üzenet a múltból

A III. számú sírkamra környezetében Szőnyi Ottó és Möller István 1913-ban öt téglasírt talált, amelyeket a feltárást követően nem szedtek fel, meghagyták eredeti helyükön. Az ásatás eredményeit a környező sírokban elhelyezett üvegből készített időkapszulákban is hátrahagyták, üzenetként az utókornak. Ezekből az időkapszulákból 2000-2006 között három is előkerült. Mivel az első kettő időkapszula tartalma megegyezett, ezért a harmadik a mai napig felbontatlan állapotban maradt meg az utókor számára.

7 poszt_l

További képek:

idokapszula

idokapszula2

8. A Cella Septichora épülete

A Cella Septichora az ókeresztény temető, eddig feltárt, legnagyobb épületeként már kialakításában is kiemelkedik a többi temetői építmény közül. Az ókeresztény építészetben gyakran megfigyelhetünk több apszisos építkezési megoldásokat, ezek között is általában az 1 illetve 3 apszis a leggyakoribb, azonban a Cella Septichora esetében alkalmazott 7 apszisos forma teljesen egyedülálló. A legközelebbi párhuzama a Kölnben található 9 apszisos Szent Gereon templom. Egyediségéhez az is hozzájárul, hogy építése félbemaradt. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az 5. sz. elején a provinciát több barbár betörés is sújtotta, ami miatt a lakosság menekülni kényszerült.

A 3D-s animációs filmben tudj meg többet a Cella Septichoráról!

https://www.pecsorokseg.hu/cella-septichora-3d-rekonstrukcioja

Rekonstrukció: Pazirik Kft.

További képek:

cella-s

9. Bemélyített fülkék

Több sírkamra falában is megfigyelhetünk bemélyített fülkéket. Ez a pécsi temető egyik jellegzetessége, ilyen fülkék fordulnak elő a Balkánon is. A korábbi feltételezésekkel ellentétben ezek nem az eucharisztia tárolására szolgáltak. Pontos funkciója vitatott, valószínűleg a halotti lakomák során használt étel- és italáldozatok tárolására szolgáló kellékeket helyezték ide.

Fotó: Tám László

9 poszt_l

További képek:

oker_1

korsos-eszak_1

V sirkamra

III. sírkamra északi fala_Graics Tibor-web

10. Kiemelkedő képzőművészeti érték

A korszak kvalitásos emlékanyagának kiemelkedő alkotásait jelentik Sopianae északi temetőjében feltárt falfestmények.

Képzőművészeti értéke az egységes ókeresztény tematikán és az ikonográfia sokrétűségén kívül, a falfestményeken alkalmazott al secco (szekkó) és al fresco (freskó) technikában mutatkozik meg. Előbbi esetében a száraz vakolatra festenek, az utóbbinál pedig a festéket a még nedves vakolatra viszik fel, így bizonyos mértékig maga a vakolat is átszíneződik a festékektől, és ezzel elválaszthatatlan egység jön létre köztük. Az ilyen technikákkal készült alkotások időállók, amit a pécsi sírkamrák közel 1700 éves festményei is bizonyítanak. Al secco technikával készültek a Korsós sírkamra és a Péter-Pál sírkamra, al fresco technikával pedig az Ókeresztény Mauzóleum falfestményei.

Fotó: Tám László

11. Bibliai jelenetek és ókeresztény szimbólumok

Sopianae északi temetője a késő római kor kimagasló vallástörténeti forrása Pannóniában. A pécsi sírkamrák egy részét bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszítették. A fennmaradt falfestmények sajátságos képi bemutatóját adják a 4. századi kereszténység hitvilágának kialakuló jelképrendszerének, kedvelt ószövetségi és újszövetségi motívumainak. Az ókereszténység legáltalánosabban használt szimbóluma, a Krisztus monogram kedvelt díszítőelem a sopianaei sírkamrákban. Emellett olyan bibliai jelenetek, mint a bűnbeesés, az oroszlánok vermébe vetett Dániel próféta, Szűz Mária és a gyermek Jézus, Jónás és a Háromkirályok elevenednek meg a falfestményeken. A gazdag növényi és állati ornamentika – galambok, pávák, a kancsó és pohár és a paradicsomkertet szimbolizáló geometrikus díszítések – a sopianaei freskók gyakori motívumai.

A bibliai jelenetek párhuzamai Róma városában keresendők. A különböző helyeken látható bibliai témák hasonló módon megjelenő ábrázolása miatt, a kutatás vándorfestők tevékenységét látja a képek mögött, akik mintakönyvek alapján dolgoztak. A művész az adott témákat természetesen a megrendelő saját igényeivel is kiegészíthette. A pécsi festett sírkamrákat semmilyen ismert festőhöz nem tudja kapcsolni a kutatás.

3D gömbpanoráma a Péter-Pál sírkamráról:

https://www.pecsorokseg.hu/peter-pal-sirkamra-gombpanorama
Péter-Pál sírkamra története:

https://www.pecsorokseg.hu/peter-pal-sirkamra-tortenete

11 poszt_l

12. Jónás története a Péter-Pál sírkamrában

A pécsi Jónás-jelenet több szempontból is különlegesnek tekinthető. Egyrészt, az úgynevezett elbeszélő stílus egyik jellegzetes példája, amely egyfajta folyamatban meséli el a bibliai történet eseményeit, gyakran egymás mellett ábrázolva ugyanazt az alakot, így mutatva az időbeli különbséget. Pécsett Jónás történetének három epizódja (Jónás tengerbe vetése, Jónást kiköpi a cethal, Jónás a lugasban) egyetlen jelenetbe sűrítve jelenik meg a Péter-Pál sírkamra keleti oldalfalán.

Másrészt, fontos datáló értékkel is bír. Az ábrázolás igazi jelentősége ugyanis abban rejlik, hogy a megszokott lopótök helyett szív alakú repkényt ábrázoltak a festményen. Ez Szent Jeromos latin Biblia fordításával áll összefüggésben. Ebben az esetben a sírkamra keltezése Kr. u. 389-392 utánra tehető, hiszen Jeromos ekkor fordította le a Bibliát.

Fotós: Török András

13. Háromkirályok ábrázolása a Péter-Pál sírkamrában

A Péter-Pál sírkamra nyugati oldalfalán három keleties ruhába öltözött ifjú ábrázolása látható. A férfialakok egyértelműen jobbra haladnak. Tőlük jobbra Mária ül, ölében a gyermek Jézussal. Ez alapján a Bibliából ismert Mágusokkal, a „Háromkirályok”-kal azonosítják az ifjakat, akik ajándékokat visznek a kisded Jézusnak.
Érdekes azonban, hogy a három ifjú lába alatt lángnyelvek csapnak fel. A lángok Nabukodonozor, babiloni király által tüzes kemencébe vetett három ifjak megszokott képi ábrázolásánál jelennek meg. A három kemencébe vetett ifjú ábrázolása azonban eltér a pécsi sírkamrán látható három alak ábrázolásától. A héber ifjak ugyanis mindig szembe néznek a szemlélővel, karjaikat imádkozva a magasba emelik, illetve kemencében állnak, abból csapnak fel a tüzes nyalábok. Így ikonográfiailag a „Háromkirályok” a valószínű értelmezés.

Fotó: Török András

13 poszt_l

További képek:

falfestmeny

14. Dániel az oroszlánok vermében

Az Ókeresztény Mauzóleum északi falának egyik fő jelenete Dániel prófétát ábrázolja az oroszlánok vermében. Az egyik állat vicsorogva a próféta felé fordul, a másik pedig hátrafelé tekint. Ez a fajta ábrázolása Dánielnek egyedülálló Pannoniában. A 4. század középső harmadában jelennek meg birodalom-szerte azok az oroszlán ábrázolások, ahol az egyik vagy mindkét oroszlán elfordul Dániel lábától. Ez azt fejezi ki, hogy még a vadállatok is tiszteletben tartják a szent embert.
Dániel a négy „nagy” próféta egyike. Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik előkelő családjából való. Kr. e. 605-ben Jeruzsálemet megszállta Nabukodonozor, elhurcolta a templom kincseinek is egy jó részét. Ekkor vitték a 14 éves Dánielt és társait Babilonba, ahol az udvarban szolgált és írnoki képzést kapott. Szigorúan megőrizte zsidó vallását. Dániel megfejtette Nabukodonozor álmát, amely a babilóniai birodalom jövőjére vonatkozott, majd később több jóslata is valóra vált, így a későbbi uralkodók is megbecsülték. Darius idejében a próféta irigyei elérték, hogy a király oroszlánverembe vesse, ő azonban sértetlenül került elő a fenevadak közül.

Fotó: Tám László

További képek:

oker-eszak

15. Ádám és Éva ábrázolása az Ókeresztény Mauzóleumban

Az Ádám és Éva jelenetben középen a Tudás fája látható, melyen az első embereket bűnre csábító kígyó tekereg, aki nyelvével majdnem Éva könyökéhez ér. A fától jobbra Éva, balra pedig Ádám áll, szemérmüket zöld falevéllel takarják el.
A festmény érdekessége, hogy az alakok egyik lábukkal kilépnek a vörös képkeretből. Ennek oka, hogy a keret szemmel láthatóan kicsinek bizonyult a valószínűleg később elkészült, kissé vaskos alakok számára. A bűnbeesés jelenet a Róma városi katakombákban gyakori, bár a Mauzóleum falán ábrázolt Éva fejtartása és frizurája balkáni párhuzammal rendelkezik (Thesszaloniki, Eustorgios-sír).

Fotós: Cseri László

15 poszt_l

16. Népvándorlás kor

Valeria tartomány, és így Sopianae, egyre pislákolóbb római életével kell számolnunk a 4. század első évtizedeiben. Az egyik nagyobb csapás 405-ben érte a települést, amikor Radagaisus (gót uralkodó) vezetésével hatalmas barbár tömeg vonult át a területen, pusztítva a pannoniai tartományokat. Ennek következtében a lakosság tömeges menekülésbe kezdett, és Itáliában kerestek maguknak biztonságosabb otthont. Ezekben az években a város tehetősebb lakosságának egy része csatlakozhatott a menekülőkhöz, a közép-és alsó néprétegek helyben maradtak. A 430-as években a legyengült és legsebezhetőbb Valeria tartományt a rómaiak szerződéssel átadták a hunoknak. Ez pedig Róma részéről nyilvánvalóvá tette a területről való végleges lemondás beismerését. Tehát, Sopianaeban fokozatosan szűnt meg a római élet az 5. század elején, és a hun fennhatóság évtizedeiben, majd ezt követően a maradék lakosság fokozatosan asszimilálódott az Alföld felől érkező népességgel.
A feltárások során nyilvánvalóvá vált, hogy a barbár lakosság behúzódott a nagyobb temetői épületekbe, köztük az Ókeresztény Mauzóleumba. Az itt található 1. számú márvány szarkofágot több száz évvel a temetkezések után szekercével szétverték, az ásatás során meg is találták ezt a szerszámot, maradványai, több száz kilónyi márványtöredék a padlón hevert. A csontvázakat szétdobálták, így nem lehetett megállapítani, hogy mely vázak tartoztak a Mauzóleum alsó részén elhelyezett három szarkofághoz. A sírokat nem azért verték szét, hogy kirabolják őket, hiszen erre elég lett volna lyukat fúrni az oldalukba, hanem, hogy helyet szorítsanak maguknak a szűk helyiségben. Sajátos jelenség, hogy a hosszanti falakba, egymással szemben, 2-2 lyukat mélyítettek. Ezekbe a lyukakba keresztirányú gerendákat húztak, és erre deszkapadlót tettek le. Az épület ÉNy-i sarkánál pedig három kemencét létesítettek. Így teremtették meg az élet primitív feltételeit az épületen belül.

17. Modern és római építészet kontrasztja

A látogatóközpont kialakításában a modern kor és a római kor építészetének találkozása figyelhető meg. A Cella Septichora Látogatóközpont, mely Bachmann Zoltán tervei alapján készült, 2007-ben nyitotta meg a kapuit a látogatók számára. Az épületben különleges, modern építészeti megoldásokkal valósították meg a római kori emlékek színvonalas műemléki bemutatását. A Látogatóközpont kialakításánál az egyik elsődleges szempont az emlékek körüljárhatóvá tétele volt. Nagyon látványos megoldások az üvegtetők, amelyek lehetővé teszik, hogy a jelenlegi járószintről tekintsünk le a lábunk alatt lévő sírépületekre. A Korsós sírkamra falfestményeit az akkori – mára már beomlott – dongaboltozatra emlékeztető, ívelt üvegpanelen keresztül lehet megcsodálni. Az üvegpadlók, a függőhidak, a vakolatlan beton falak egyedülállóan emelik ki a késő római kori, ókeresztény sírkamrák szépségeit. Már a Látogatóközpont bejárata is különleges, hiszen üvegbeton panelekből készítették el, mely találmány Losonczi Áron nevéhez fűződik, és különleges fényáteresztő tulajdonsággal rendelkezik.

Fotó: Graics Tibor

17 poszt_l

További képek:

uvegpanel

fuggohid

uvegpadlo

uvegbeton

18. A pécsi világörökségi helyszín magas színvonalú interpretációja

A Cella Septichora Látogatóközpontban a mai kor igényeinek megfelelő infokommunikációs eszközpark, többek között interaktív tablók, multimédiás eszközök, LCD TV-k, továbbá 3D animációk, filmek, makettek teszik könnyebben értelmezhetővé a helyszín emlékeit.
Az egyedi fejlesztésű alkalmazások segítségével interaktív módon, látványosan kerülnek bemutatásra az egyes sírkamrák, a terek pedig virtuálisan bebarangolhatóak: a program segítségével olyan terekbe is bepillantást nyerhetünk, melyek elzárt részek. A gömbpanoráma alkalmazásokon keresztül a látogató a festett sírkamrák védőépületeinek falain is túl juthat, így a kamra belsejében is virtuális túrát tehet.
A 21. században a mobilkommunikációs eszközöket sem lehet kívül hagyni a múzeumi kultúraközvetítés eszköztárából. Virtuális túravezető kíséri végig az egyéni látogatókat a több nyelven is elérhető ingyenes audio guide alkalmazás segítségével.

3D rekonstrukció: Pazirik Kft.

19. Rendhagyó történelemórák

A pécsi világörökség a pécsi diákok öröksége.
Intézményünk a 2014/2015 őszi tanévtől kezdődően minden pécsi általános iskola 5. évfolyama, és minden pécsi középiskola 9. évfolyama számára lehetővé teszi, hogy egy osztály egy alkalommal térítésmentesen részt vehessen egy rendhagyó történelemórán a Cella Septichora Látogatóközpontban.
A pécsi világörökség múzempedagógiai foglalkozásai nemcsak a valós történelmi helyszínek miatt rendhagyóak. A múzeumi oktatás egyik nagy előnye az iskolai oktatással szemben egyrészről magában a múzeumi térben, az oldottabb légkör megteremtésének lehetőségében rejlik. Olyan tevékenységformákat kínálunk, melyek szórakoztató jellegük, aktivitásuk vagy interaktivitásuk révén lehetővé teszik a hatékonyabb tanulást.
Legfőbb célkitűzésünk, hogy már az iskolai oktatás-nevelés kezdetétől minden pécsi iskolás részesüljön olyan képzésben, melynek során a város örökségének ismerete általános alapismeretté válik.

Fotó: Hermann Diána

19 poszt_l

20. A vallási folytonosság

A pécsi ókeresztény temető, és a római uralom után mintegy hét évszázaddal később kialakuló magyar keresztény kultúra központi helyszíne lényegében egybeesik. A terület szellemiségének továbbélését jól mutatja, hogy a temető-együttes felé épült a keresztény püspökség.
Sopianae keresztény közösségére vonatkozó korabeli írásos források nem maradtak fenn. A temető kiemelkedő régészeti emlékei – korakeresztény temetői épületek, ókeresztény szimbólumok, bibliai falképek – engednek arra következtetni, hogy Sopianae jelentős keresztény közösséggel rendelkezett a 4. század utolsó harmadában – 5. század elején. Ez alapján lehet azt gondolni, hogy már ekkor püspöki központ lehetett itt.
Talán nem véletlen, hogy Szent István király épp az ókeresztény temető helyén alapította meg a Pécsi Püspökséget. A már létező keresztény közösség nélkül ez nem valósulhatott volna meg. A folyamat valamikor a 4. század második felében indult az ókeresztény temető helyének kialakításával. Az összekötő kapocs szakrális jellegű: a keresztény vallás.

Fotó: Cseri László

20+1 Medalion-büsztök a Péter-Pál sírkamra dongaboltozatán

A kutatás számára a mai napig problémát jelent a Péter-Pál sírkamra dongaboltozatán látható négy portré értelmezése. Egyes kutatók szerint annak a családnak a tagjait ábrázolná, akiket a sírkamrában eltemettek. Az épület belső hossza azonban három méternél is kisebb, így nem lehetett alkalmas több személy eltemetésére, csak egyetlen ember számára készült. Mások véleménye alapján a négy evangélistát jeleníti meg, azonban az ő ábrázolásaikat jól ismerjük, és nem mutatnak hasonlóságot ezekkel a képekkel. Felmerült az a lehetőség is, hogy szimbolikus fogalmakat megjelenítő alakokról lehet szó. Ez az értelmezés nem felel meg a római és az ókeresztény sírfestészet ikonográfiai konvencióinak: a fejek nem egyformán fiatalok, nem idealizáltak. A legújabb elmélet szerint a portrékon a négy pannoniai kőfaragó jelenik meg, akik Dél-Pannonia egyik kőbányájában dolgoztak és 303-ban haltak mártírhalált, mivel nem voltak hajlandóak Diocletianus császárnak elkészíteni a pogány gyógyító istennek, Aesculapiusnak a kultuszszobrát. Izgalmas feltevésnek látszik a Péter-Pál sírkamrát a kőfaragó mártírok kultuszával kapcsolatba hozni, azonban ez a rendelkezésünkre álló kevés adat alapján egyelőre aligha igazolható. Amíg nem kerül elő a sírkamra közelében egy temetőbazilika, amely egyértelműen bizonyítaná a mártírkultusz meglétét Sopianae kései időszakában, addig a dongaboltozaton látható négy titokzatos személy kiléte rejtély marad.

Fotó: Cseri László

20+1 poszt_l