20 érv, amiért különleges a 20 éves pécsi világörökség

2. Kutatástörténet: tegnap–ma–holnap

Pécs (Sopianae) ókeresztény temető együttese az úgynevezett Péter és Pál sírkamra (I. számú sírkamra) 1782-ben történ felfedezése óta ismert a tudomány számára. A terület szisztematikus kutatására és a leletek részleges helyreállítására a 20. század első felében került sor, részben Szőnyi Ottó, Gosztonyi Gyula, majd Möller István, illetve az 1960-as évektől Fülep Ferenc munkásságának köszönhetően. A temető eddig ismert legnagyobb épületének, a Cella Septichorának és a környékén levő további síremlékek bemutatása előtti hitelesítő ásatásokat Visy Zsolt professzor irányításával a Janus Pannonius Múzeum munkatársai végezték.
A 18. századtól kezdve a 21. századig nagyszámú temetői építményt tártak fel. Az eddigi kutatások jól mutatják, hogy a temetővel és a sírkamrákkal kapcsolatos információink folyamatosan bővülnek. A világörökségi helyszín jelenleg bemutatott, látogatható és feltárt, ismert elemei egy hosszú és befejezetlen folyamatnak csupán pillanatnyi állapotát tükrözik.

A pécsi Világörökség területén napjainkban is zajlanak régészeti feltárások, így biztosak lehetünk abban, hogy ismereteink a jövőben újabb és újabb adalékokkal fognak gazdagodni.

4. Nagy gazdagság a késő római korban

A 4. század folyamán a legtöbb pannóniai város hanyatlásnak indult, azonban Sopianaeban ennek ellenkezője figyelhető meg. A késő római korban a keresztények letelepedése elősegítette a település fejlődését. Lakosságának összetételében fontos szerepet játszott az, hogy ebben az időszakban Valeria tartomány székhelye lett. A város nyitottá vált, tartományi szinten központi szerepet kapott, hivatalnokai tájékozottak voltak a helyi és a birodalmi politikában is. A hivatali jelleg megnövekedése a tehetős réteg megerősödéséhez vezetett. Ennek következtében fellendült az éremforgalom, új kerámia- és fémedény típusok jelentek meg. Megnőtt a kőépületek száma, a nagyobb házakhoz önálló fürdőszárnyat építettek, a jobb anyagi lehetőségek az ilyen házak építésén kívül a temetkezésekben nyilvánultak meg. Az északi temetőben előkerült sírépítmények ugyanis „luxus kivitelű” sírkamrák voltak. Nem mindenki engedhette meg magának, hogy ilyen ominózus, gazdag sírépületekbe temetkezzen. A keresztény vallás megváltoztatta a túlvilágról alkotott elképzeléseket, így már nem volt szükség arra, hogy az elhunytak mellé nagyszámú mellékletet (különböző tárgyakat pl.: ékszereket, edényeket) helyezzenek. A leletekben megmutatkozó puritánságot a gazdagabbak ki tudták egyenlíteni az egyedileg, vagy csoportosan készített, földalatti és földfeletti részekből álló, gyakran bibliai jelenetekkel gazdagon díszített temetkezéseikkel.

A Péter-Pál sírkamra gömbpanoráma felvétel:

https://www.pecsorokseg.hu/peter-pal-sirkamra-gombpanorama
Gömbpanoráma felvétel: Pozsárkó Csaba

3D épületrekonstrukció: Pazirik Kft.

6. Változatos temetkezési formák

A római kori Pécs, Sopianae északi nagy temetője többek között a változatos temetkezési formáknak is köszönheti a kultúrtörténeti kincs minősítést.  Több száz téglasír, néhány szarkofág, több tucat kőből és téglából épített kisebb sírkamra, valamint nagyobb méretű temetői épületek találhatók a világörökségi területen.
A necropolist alkotó nagyszámú ókeresztény sírok, sírépítmények, az ókereszténységhez köthető leletek és építészeti formák az ókeresztény kultúra egyedi és komplex emlékei.
A Római Birodalom északi és nyugati római provinciáinak késő római temetőiben általában nem volt jelentősebb mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ezen temetőjének sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen típusú építmény koncentrálódott.
A pécsi sírkamrák kétszintes épületek, melyek alaprajza leginkább a balkáni sírépítményekkel mutat párhuzamot. Ezen a területen a föld alatti sírkamrák voltak elterjedtek, a Római Birodalom nyugati provinciáiban azonban a föld feletti sírépítmények fordulnak elő döntő többségben. A pécsiek különlegessége, hogy e kettő kombinációját mutatják.

Fotó: Cseri László

8. A Cella Septichora épülete

A Cella Septichora az ókeresztény temető, eddig feltárt, legnagyobb épületeként már kialakításában is kiemelkedik a többi temetői építmény közül. Az ókeresztény építészetben gyakran megfigyelhetünk több apszisos építkezési megoldásokat, ezek között is általában az 1 illetve 3 apszis a leggyakoribb, azonban a Cella Septichora esetében alkalmazott 7 apszisos forma teljesen egyedülálló. A legközelebbi párhuzama a Kölnben található 9 apszisos Szent Gereon templom. Egyediségéhez az is hozzájárul, hogy építése félbemaradt. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az 5. sz. elején a provinciát több barbár betörés is sújtotta, ami miatt a lakosság menekülni kényszerült.

A 3D-s animációs filmben tudj meg többet a Cella Septichoráról!

https://www.pecsorokseg.hu/cella-septichora-3d-rekonstrukcioja

Rekonstrukció: Pazirik Kft.

10. Kiemelkedő képzőművészeti érték

A korszak kvalitásos emlékanyagának kiemelkedő alkotásait jelentik Sopianae északi temetőjében feltárt falfestmények.

Képzőművészeti értéke az egységes ókeresztény tematikán és az ikonográfia sokrétűségén kívül, a falfestményeken alkalmazott al secco (szekkó) és al fresco (freskó) technikában mutatkozik meg. Előbbi esetében a száraz vakolatra festenek, az utóbbinál pedig a festéket a még nedves vakolatra viszik fel, így bizonyos mértékig maga a vakolat is átszíneződik a festékektől, és ezzel elválaszthatatlan egység jön létre köztük. Az ilyen technikákkal készült alkotások időállók, amit a pécsi sírkamrák közel 1700 éves festményei is bizonyítanak. Al secco technikával készültek a Korsós sírkamra és a Péter-Pál sírkamra, al fresco technikával pedig az Ókeresztény Mauzóleum falfestményei.

Fotó: Tám László

14. Dániel az oroszlánok vermében

Az Ókeresztény Mauzóleum északi falának egyik fő jelenete Dániel prófétát ábrázolja az oroszlánok vermében. Az egyik állat vicsorogva a próféta felé fordul, a másik pedig hátrafelé tekint. Ez a fajta ábrázolása Dánielnek egyedülálló Pannoniában. A 4. század középső harmadában jelennek meg birodalom-szerte azok az oroszlán ábrázolások, ahol az egyik vagy mindkét oroszlán elfordul Dániel lábától. Ez azt fejezi ki, hogy még a vadállatok is tiszteletben tartják a szent embert.
Dániel a négy „nagy” próféta  egyike. Származásáról annyit tudunk, hogy Júda egyik előkelő családjából való. Kr. e. 605-ben Jeruzsálemet megszállta Nabukodonozor, elhurcolta a templom kincseinek is egy jó részét. Ekkor vitték a 14 éves Dánielt és társait Babilonba, ahol az udvarban szolgált és írnoki képzést kapott. Szigorúan megőrizte zsidó vallását. Dániel megfejtette Nabukodonozor álmát, amely a babilóniai birodalom jövőjére vonatkozott, majd később több jóslata is valóra vált, így a későbbi uralkodók is megbecsülték. Darius idejében a próféta irigyei elérték, hogy a király oroszlánverembe vesse, ő azonban sértetlenül került elő a fenevadak közül.

Fotó: Tám László

16. Népvándorlás kor

Valeria tartomány, és így Sopianae, egyre pislákolóbb római életével kell számolnunk a 4. század első évtizedeiben. Az egyik nagyobb csapás 405-ben érte a települést, amikor Radagaisus (gót uralkodó) vezetésével hatalmas barbár tömeg vonult át a területen, pusztítva a pannoniai tartományokat. Ennek következtében a lakosság tömeges menekülésbe kezdett, és Itáliában kerestek maguknak biztonságosabb otthont. Ezekben az években a város tehetősebb lakosságának egy része csatlakozhatott a menekülőkhöz, a közép-és alsó néprétegek helyben maradtak. A 430-as években a legyengült és legsebezhetőbb Valeria tartományt a rómaiak szerződéssel átadták a hunoknak. Ez pedig Róma részéről nyilvánvalóvá tette a területről való végleges lemondás beismerését. Tehát, Sopianaeban fokozatosan szűnt meg a római élet az 5. század elején, és a hun fennhatóság évtizedeiben, majd ezt követően a maradék lakosság fokozatosan asszimilálódott az Alföld felől érkező népességgel.
A feltárások során nyilvánvalóvá vált, hogy a barbár lakosság behúzódott a nagyobb temetői épületekbe, köztük az Ókeresztény Mauzóleumba. Az itt található 1. számú márvány szarkofágot több száz évvel a temetkezések után szekercével szétverték, az ásatás során meg is találták ezt a szerszámot, maradványai, több száz kilónyi márványtöredék a padlón hevert.  A csontvázakat szétdobálták, így nem lehetett megállapítani, hogy mely vázak tartoztak a Mauzóleum alsó részén elhelyezett három szarkofághoz. A sírokat nem azért verték szét, hogy kirabolják őket, hiszen erre elég lett volna lyukat fúrni az oldalukba, hanem, hogy helyet szorítsanak maguknak a szűk helyiségben. Sajátos jelenség, hogy a hosszanti falakba, egymással szemben, 2-2 lyukat mélyítettek. Ezekbe a lyukakba keresztirányú gerendákat húztak, és erre deszkapadlót tettek le. Az épület ÉNy-i sarkánál pedig három kemencét létesítettek. Így teremtették meg az élet primitív feltételeit az épületen belül.

18. A pécsi világörökségi helyszín magas színvonalú interpretációja

A Cella Septichora Látogatóközpontban a mai kor igényeinek megfelelő infokommunikációs eszközpark, többek között interaktív tablók, multimédiás eszközök, LCD TV-k, továbbá 3D animációk, filmek, makettek teszik könnyebben értelmezhetővé a helyszín emlékeit.
Az egyedi fejlesztésű alkalmazások segítségével interaktív módon, látványosan kerülnek bemutatásra az egyes sírkamrák, a terek pedig virtuálisan bebarangolhatóak: a program segítségével olyan terekbe is bepillantást nyerhetünk, melyek elzárt részek. A gömbpanoráma alkalmazásokon keresztül a látogató a festett sírkamrák védőépületeinek falain is túl juthat, így a kamra belsejében is virtuális túrát tehet.
A 21. században a mobilkommunikációs eszközöket sem lehet kívül hagyni a múzeumi kultúraközvetítés eszköztárából. Virtuális túravezető kíséri végig az egyéni látogatókat a több nyelven is elérhető ingyenes audio guide alkalmazás segítségével.

3D rekonstrukció: Pazirik Kft.

20. A vallási folytonosság

A pécsi ókeresztény temető, és a római uralom után mintegy hét évszázaddal később kialakuló magyar keresztény kultúra központi helyszíne lényegében egybeesik. A terület szellemiségének továbbélését jól mutatja, hogy a temető-együttes felé épült a keresztény püspökség.
Sopianae keresztény közösségére vonatkozó korabeli írásos források nem maradtak fenn. A temető kiemelkedő régészeti emlékei – korakeresztény temetői épületek, ókeresztény szimbólumok, bibliai falképek – engednek arra következtetni, hogy Sopianae jelentős keresztény közösséggel rendelkezett a 4. század utolsó harmadában – 5. század elején. Ez alapján lehet azt gondolni, hogy már ekkor püspöki központ lehetett itt.
Talán nem véletlen, hogy Szent István király épp az ókeresztény temető helyén alapította meg a Pécsi Püspökséget. A már létező keresztény közösség nélkül ez nem valósulhatott volna meg. A folyamat valamikor a 4. század második felében indult az ókeresztény temető helyének kialakításával. Az összekötő kapocs szakrális jellegű: a keresztény vallás.

Fotó: Cseri László