Pecs/Sopianae Heritage Nonprofit Ltd.

Exhibition of the Marta Csille textile artist

HISTÓRIA

Sopianae - a római kori Pécs

A Római birodalom idején Sopianae néven ismert város a II. század elején alakult ki. Kiemelt gazdasági, stratégiai fontosságú város, a Pannónián átvezető utak csomópontja volt. Itt haladt el az a fontos útvonal, amely a mai Trierből kiindulva Pannoniában Carnuntumot (Bad Deutsch-Altenburg) kötötte össze Mursa (Eszék) városával, onnan pedig Pannonia legjelentősebb nagyvárosa, Sirmium (Szávaszentdemeter) irányába haladt tovább. Sopianaeból indult egy másik út Brigetio (Szőny), illetve egy harmadik Aquincum felé. Sopianae a IV. század végén pusztulásnak indult. Bár feltehetően többen elmenekültek a Balkán félszigetre és Itáliába, a város területén a népvándorlás korában is folyamatos maradt az élet, amelynek nyomai az egymást sűrűn követő hun, germán és avar népek uralma idejéről is kimutathatók. Az évszázadok alatt a Mecsekről lezúduló vizek hordaléka az egykori római épületek romjait beborította. A középkorban még előkerült épületmaradványok köveit újra felhasználták és az újabb épületek rátelepültek a korábbiakra, nem törődve azok történeti múltjával. A mai belváros nyugati felén folyt építkezések folyamán számos római kori falmaradványra és leletanyagra bukkantak. Ez segítette a római város területének behatárolását. Nagy számban találtak bronz és agyagedényeket, kancsókat, vödröket, változatos formájú üvegpalackokat, illatszeres edényeket, mécseseket. A temető sírleletei díszes ékszereket, a női sírok kozmetikai eszközöket, tégelyeket, csipeszeket és ládikákat tartalmaztak.

Pécs/Sopianae római kori és ókeresztény temetője

Sopianae Kr.u. 4. századi ókeresztény közössége jelentős számú sírépítményt (kápolnát, sírkamrát, épített sírokat) emelt egykori temetőjében. Az ókeresztény temetői emlékegyüttes nagysága és gazdagsága a legjelentősebb az Olaszországon kívüli nekropoliszok emlékanyagában. A város és a temető területén is 200 éve folynak régészeti kutatások. Az I. sz. („Péter-Pál”) festett sírkamrát 1780-ban tárták fel. Falait bibliai jelenetek festett képei díszítik, mennyezetén virág- és életfa motívumok között négy kerek mezőben portrék láthatók. A díszítés a paradicsomkertet szimbolizálja, és arra utal, hogy a halott a paradicsomba került. Az alsó, temetkezési helyül használt kamra felett kápolna volt.

A II. sz. („Korsós”) festett sírkamra egy alsó sírkamrából és egy felette épült kápolnából áll. Nevét a sírkamra északi falában, egy félköríves fülkében látható festett kancsó és pohárábrázolásról kapta. E felett levelekkel és szőlőfürtökkel dúsan benőtt szőlőtő húzódik. Az oldalfalakat színes virágokkal és rácskerítéssel díszítették, itt is a paradicsomkertet idézve. A sírkamra bejáratánál egy 367-375 között vert császári pénzérmét találtak, s ez mutatja, hogy a halottat ez idő után temették el.

A két festett sírkamrával együtt a Dóm közelében összesen tíz sírkamra és számos sír került elő. Különleges jelentőségű azonban két temetői kápolna, a háromkarélyos "Cella Trichora" és a hétkarélyos „Cella Septichora”, amelyet 1938-39-ben feltártak, de vissza is temettek. Feltárása napjainkban ismét megkezdődött. Nagyszabású építészeti tervek alapján a 2006. végére a világörökségi helyszínek központi csarnokává, turisták földalatti fogadóterévé alakult át.

Az Apáca u. 8. sz. házban az ókeresztény síremlékek újabb csoportját találták meg, közöttük egy téglából és kőből épült festett falu ikersírt. A díszítés kerítésmotívum piros és sárga virágokkal, valamint Krisztus-monogram. 1968-ban az Apáca u. 14-ben és a Szent István tér 12-ben, majd a Pezsgőgyár udvarán újabb sírcsoportot, összesen 104 sírt és két római kori sírkamrát tártak fel. Ezekből számos lelet, díszes üvegedények, vésett díszű korsók és illatszertartó edények kerültek elő oly nagy számban, hogy ez a hazai hasonló temetők között példa nélküli.

1975-76-ban tárták fel Sopianae legnagyobb ókeresztény sírépületét, a Mauzóleumot. A kétszintes épület felső része egyhajós kápolna, mely alatt van a sírkamra. Ez három részre tagolódik, s a keleti helyiség falait festmények borítják. Ezek egyike a bűnbeesést, Ádám-Éva alakját ábrázolja az almafával és a kígyóval. A másik képen Dániel látható az oroszlánokkal. Ez a motívum Pannóniában egyedülálló emlék a római korból. A keleti fal dísze Krisztus-monogram, míg a többi díszítés növényeket, virágfüzéreket, szalagokat és egy trónuson ülő, fehér ruhás alakot ábrázol. A sírkamra déli fala mellett nagyméretű márvány szarkofág látható, egyik végén kétoldalt puttókkal.

Péter-Pál Sírkamra /XIX. századi metszet/ Péter-Pál Sírkamra /Dörre Tivadar/ XIX. századi metszet